Ukrajnai háború

ukraine war

Gyors katonai helyzetértékelés: Takács Márk (százados)

2025. március 04. - Paracord

Február 28 vízválasztó volt az ukrajnai háború szempontjából. Donald Trump ugyanis kiprovokálta a Fehér Házban az ukrán államfő elküldését és a küszöbön álló amerikai - ukrán szerződés elutasítását (szinte bizonyosan orosz utasításra). A rosszul sikerült találkozót követően már másnap elrendelte az ukrán hadsereg teljes cserben-hagyását és mindennemű amerikai katonai segítség folyósítását az ukrán hadsereg számára. Az új helyzetről Takács Márk százados írt informatív és hasznos összefoglaltó Dr. Rácz András ajánlásával.

Az ukrajnai helyzet (Takács Márk)

A fenyegetés valósággá vált, az amerikai elnök meg nem erősített értesülések szerint egyedül, dühből döntve minden Ukrajnának irányuló katonai segélyt felfüggesztett. (A döntés valamikor március 1-3 között született.) Ez minden olyan támogatási elemre igaz, amely még nincs Ukrajna területén. Mindez a felfüggesztés addig marad érvényben, amíg az amerikai elnök „meg nem győződik arról, hogy Zelenszkij valóban a békét akarja” és (megint csak meg nem erősített hírek szerint) Zelenszkij bocsánatot nem kér tőle.

bradley.jpg

Azt most hagyjuk, hogy ez a hozzáállás legtalálóbban úgy festhető le, mint, C-kategóriás, TEMU-ról rendelt Don Corleone. Valamint azt is hagyjuk, hogy milyen hihetetlen károkat okoz az az USA reputációjában, soft-power-ében, tehát összességében az erőkivetítési potenciáljában. Ennek a blognak a fő irányához igazodva a katonai kérdések mentén vizsgáljuk meg, hogy mivel is jár ez a döntés.

Na de mit adott nekünk Róma.. ööö Washington?

Röviden, elég sokat, de nem mindent. Akit a teljes adatsor érdekel, annak ajánlom, hogy böngéssze ezt az oldalt. Összeségében az amerikai támogatás három fő területen jelentős:

  1. Pénz

  2. Konkrét haditechnikai eszközök (hardware)

  3. Felderítési adatok a katonai műveletek mindhárom szintjén (harcászati, hadműveleti, hadászati).

Ahhoz, hogy egyáltalán egy kicsit tisztítsuk azt a képet, hogy mivel jár az amerikai támogatás megvonása, meg kell először vizsgálni, hogy mit és hogyan tud ebből pótolni Ukrajna, ill. a mögötte álló „Hajlandók koalíciója”, akiket az egyszerűség kedvéért most csak Európa ként fogok emlegetni.

Mit és hogyan lehet pótolni?

A legfontosabb tételt, a pénzt tudják a legkönnyebben pótolni. Az ukrán önvédelmi harc anyagi támogatása az össz európai GDP-t figyelembe véve, zsebpénzből megoldható. És nem, nem úgy, hogy csepegtetjük, hanem hogy tényleg odaadjuk azt, ami kell. Tehát a pénzzel nincs nagy gond, „csupán” akarat kérdése.

Hardware terén már kicsit bonyolultabb a helyzet. Az USA számos kiemelkedő minőségű haditechnikai eszközt adott át pl.: Bradley, HIMARS, ATACMS, AGM-88 HARM. Ezek egy részéhez a Biden kormány az utolsó napjaiban még jelentős logisztikai csomagot és többlet mennyiséget csapott hozzá, amelyeknek köszönhetően egyelőre kb. április végéig mindenből van még. Aztán persze a felhasználás intenzitásától függően el fognak fogyni, ha addig nem sikerül megállapodni, vagy „helyettesítő terméket” találni.

A modern, nagy hatótávolságú rakéta sorozatvető és harcászati/hadműveleti ballisztikus rakéták pótlása a legnehezebb, mivel ilyet Európa nem gyárt. Ezek helyett csak rész megoldást jelenthet a Taurus és a Storm Shadow nagyobb mennyiségű beszerzése, persze amennyiben az európai hadiipar képes eleget gyártani.

A páncélozott járművek (Bradley, Abrams) terén összetettebb a kérdés. Az Abrams-eket ki lehet váltani Leopardokkal vagy egyéb más modern páncélossal, főleg, mert elég alacsony mennyiségben érkeztek. A Bradley-k hiánya viszont komoly gondot jelent. Amennyiben elfogy a hozzájuk való tartalék alkatrész, úgy részben meg lehet oldani a helyi karbantartásukat (az ukrán hadiipar képes csodákra), de előbb-utóbb el fognak kopni a harcmezőről. Az ő pótlásuk, csak hasonlóan modern (pl. Marder) vagy modernebb (pl. Lynx, CV-90) nyugati gyalogsági harcjárművel oldható meg. Na és ez a legsúlyosabb kérdés, ugyanis tudomásom szerint ebből a kategóriából Európa nem rendelkezik fölös kapacitással, a gyártási volumen pedig még nagyon mesze van az elvárttól. Amennyiben tényleg megszűnik az amerikai támogatás e téren is, úgy az ukrán haderőnek kb. másfél hónapja van kitalálni, hogy harcol Bradley-k nélkül ill. a támogatóknak megtalálni a helyettesítő terméket.

hírszerzési támogatás az a terület, ahol a legsúlyosabb problémák keletkezhetnek. A percre pontos harcászati hírszerzési adatok (az ellenség peremvonala mögött 0-20/30km mélységig) jelentős része amerikai technikai hírszerzési forrásokból származik. Természetesen az ukránok is üzemeltetnek harcászati felderítő rendszereket, azonban főleg az orosz dandárok mögöttes területeire és azon túlra a hadosztály mélységéig az amerikaiak nélkül nem látnak be. Ez pedig azért probléma, mert az orosz hadműveletek 12-36 órával előre jelezhetők, (így akár a sokszor emlegetett súlypontáthelyezéses támadási módszer is kivédhető) ha ezekről a terepszakaszokról pontos információk vannak. Ha ez nincs, úgy az ukrán védelem jelentős hátrányba kerül.

Hadműveleti szinten ugyanez igaz. Érdekes módon hadászati szinten az amerikai támogatás hiánya várhatóan kisebb gondot jelent, mivel az orosz hátországban lévő kritikus célok (pl. kőolajfinomítók) elleni támadásokat (a nyílt információk lapján) az ukránok saját hatáskörben intézik.

Még egy nagy kérdés, hogy mi lesz a Starlinkkel. A szenzorokkal telített harcmező miatt a zászlóalj és dandár törzsek már nem úgy néznek ki, mint régen. A nagy, fóliával leterített érképek, jegyzettömbök és rádióforgalmazás ugyan még jelen van, de a harcálláspontokon a fizikai tér és az információ áramlás több, mint felét a digitális eszközök vették át. Ezen digitális platformok között a nagy sebességű és védett adatkapcsolatot jellemzően a Starlinkkel biztosítják. Jóllehet, egyes értesülések szerint létezik, és egyre szélesebb körben terjed el egy ukrán fejlesztésű harctéri informatika rendszer (egy amolyan harctéri internet), amíg ez nem fedi le a teljes frontot, a Starlink hiánya azonnali és súlyos problémákat jelent.

Na jó, de akkor mi lesz?

Erre a kérdésre csak a mindentudók tudnak biztos választ adni. Mivel rengeteg ismeretlen van, ezért én arra vállalkozok, hogy röviden, három cselekvési változatot vázoljak fel.

A legkedvezőbb cselekvési változat

Az amerikai elnök meggondolja magát és folytatja Ukrajna támogatását mielőtt a hiány érződne a fronton. Mindemellé a későn eszmélő európai hatalmak támogatásai is felfutó trendben van, így Ukrajna az eddigieknél is bővebb támogatást kap. Ebben az esetben „csupán” az ukrán katonai vezetésben kell rendet tenni. Állítólag e téren is van előrelépés, bár saját tapasztalataim szerint, a fejekben a legnehezebb rendet tenni…

A legvalószínűbb cselekvési változat

A támogatásokról a vita elhúzódik azon a ponton túl, hogy már érezhető a hiányuk. Ekkor a már említett három területen az alábbi forgatókönyvek valósulhatnak meg:

  • Pénz: Európa kipótolja a hiányzó anyagi erőforrásokat és ezzel így tehát nem lesz gond.

  • Hardware: az amerikai technikai eszközök hiánya érződik. A Bradley-k kikopnak, helyettük kevesebb gyalogsági harcjármű bevetést látunk, amelyek miatt kevesebb sikeres ukrán helyi ellenlökés lesz a fronton.
    A sorozatvető tüzérségi rendszerek hiánya is fájó lesz, az orosz logisztika a harcászati/hadműveleti mélységben zavartalanabb lesz, de a fejlődő ukrán drónképesség továbbra is gondokat tud okozni. A hadászati mélységbe is kevesebb csapás érhet el, de az oroszok (amennyiben ésszel csinálják) nem fognak „visszaállni alapra”, mivel az európai beszerzésű cirkálórakéták és ukrán drónok továbbra is fenyegetést jelentenek.

  • Hírszerzés: ez összefügg a csapásmérési képesség esetleges hiányaival, hiszen, amiről nem tudunk céladatot szerezni, oda nem tudunk lőni. Röviden: az amerikai támogatás hiánya ezen a téren súlyosan korlátozná az ukrán védelmi harcot, a kombinált erő-eszköz viszony tekintetében kb. egy egységgel javulna a helyzet az oroszok javára. Egyes terepszakaszokon ez döntő lehet, egyes terepszakaszokon ez nem változtatna jelentősen.

A legveszélyesebb cselekvési változat

Ez akkor áll elő, ha az amerikai elnök határozatlan időre megszűnteti a katonai segélyeket és a „Hajlandók koalíciója” sem képes érezhető mértékben pótolni a kisesést. Megmondom őszintén erre látom a legkisebb esélyt, de erre is gondolni kell.

Ebben a háború teljes súlyát Ukrajna viselné, ami sajnos pár héten belül súlyos ukrán harctéri vereségeket jelentene (lásd: 2024. tavasz/nyár Avgyijivkától nyugatra, vagy Velika Novoszilka). Véleményem szerint ez a cselekvési változat tartana időben a legrövidebb ideig, mivel vagy:

  1. Az USA belátná, hogy egy gyors orosz győzelem valóban nem érdeke.

  2. Ukrajna gyorsan egy előnytelen fegyverszünet aláírására kényszerülne.

Természetesen azt felejtsük el, hogy az orosz haderő el tudná foglalni egész Ukrajnát, vagy akár a Dnyeper folyóig ki tudna jutni annak teljes szélességében. Amennyiben az ukrán haderő tökéletes összeomlása elmarad, úgy az orosz haderőnek Harkiv vagy Dnyipro ostroma is túlságosan nagy falat lenne.

Amire most Ukrajnának szüksége van:

  • A pénzért megvehető katonai segítség finanszírozása

  • VALÓSÁGOS és kiszámítható ütemterv a beérkező európai haditechnikai eszközökről

  • A saját hadászati szintű vezetés reformja, a kiképzés magasabb szintre emelése. Ez a legolcsóbb, ehhez csupán akarat kell, ám ez a legnehezebb, de ezzel nyerhetnek a legtöbbet.

Magyaroroszág és Európa biztonság érdekében, valamint a saját igazságérzetem őszintén remélem, hogy Európa felébred a csipkerózsika álmából is záros határidőn belül olyan katonai képességek birtokosa lesz, amely ismét komolyan vehető nagyhatalommá teszi. Magyarország pedig nem áll a történelem rossz oldalára. Amennyiben e két feltétel közül az egyik nem valósul meg, úgy el leszünk taposva.

Forrás Takács Márk (2025.03.05.)

Mindez jó eséllyel eldől ezen a héten.

Ukrajna két nagyhatalom között

Ukrajna történetében 2025 február 28 emlékezetes dátum marad, hiszen ezen a napon romlott meg kapcsolat az Egyesült államok és Ukrajna között a rosszul sikerült Fehér Házi találkozó során. Egy előre gondosan kitervelt színjáték keretében Donald Trump és alelnöke J. D. Vance addig provokálták Volodimir Zelenszkijt, míg elérték a megbeszélés hangulatának teljes megromlását és végül megszakadását. Közben megvádolták az ukrán elnököt azzal, hogy nem elég hálás az USA eddigi támogatásáért. 

Ezen a ponton érdemes megállni. Trump 500 milliárd dollárt követel vissza Ukrajnától, holott csak 119 milliárdot adott az országnak, plusz rátenné a kezét Ukrajna ásványkincseire is. 

tamogatasok_ukrajnanak.jpg

Igazságtalan alku lenne ez és Ukrajna kiszolgáltatott helyzetének teljes kihasználása. A szerződés azonban nem született meg és talán a sors akarta így. 

ukrainewar_alsolec_1.jpg 

A 2024-es év mérlege

A tavalyi, 2024-es háborús esztendő mérlegét Bendarzsevszkij Anton biztonságpolitikai szakértő és történész vonta meg december 31-i FB bejegyzésében:

anton_b.jpg

Az év végén szokás mérleget vonni és összegyűjteni mindazokat az eseményeket és folyamatokat, amelyek fontosak voltak az adott ország vagy térség szempontjából. Egy év hosszú idő, és az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy ez vagy az nem is olyan régen történt. Itt az én 10-es listám a posztszovjet térséget meghatározó eseményekről.
1. Alekszej Navalnij halála
Alekszej Navalnij 2024. február 16-án halt meg az oroszországi Jamali Nyenyec Autonóm Körzetben található IK-3 büntetőtelepen. Vlagyimir Putyin legfontosabb és leghíresebb politikai ellenfelét előbb a Kreml parancsára 2020-ban próbálták megmérgezni egy katonai idegméreggel, a novicsokkal, de akkor nem jártak sikerrel. Navalnij felépülése után visszament abba az Oroszországba, amelynek a megreformálásában annyira hitt. Hiba volt, Navalnijból nem lett egy újabb Nelson Mandela, és az orosz ellenzék legfontosabb alakját végül az orosz büntetésvégrehajtás ölte meg több év alatt a börtönben.
2. Április 17-18: oroszok áttörnek Ocseretyinónál
Április 17-18-án az orosz hadsereg áttörte az ukrán erők jól megerősített védelmét az Avdijivkától északnyugatra fekvő Ocseretyino falu közelében (az azt védő 155. brigád egyszerűen elmenekült). Marginális háborús epizódnak tűnik, de az amerikai támogatás elmaradása miatti orosz tüzérségi fölénnyel párosulva az ocseretyinói orosz áttörés megalapozta a többi idei orosz katonai sikert. Nagy eredményekről továbbra sem beszélhetünk, de 2022 júliusa óta Moszkva idén egyértelműen lendületbe jött, átvette a kezdeményezést és fokozatosan előre tudott nyomulni.
Az ocseretyinói orosz áttörés végül Vuhledár ukrán elvesztéséhez, és Kurahove és Pokrovszk védelmi válságához vezetett. Olyan védelmi állásokat foglaltak el az oroszok, amelyeket Kijev hosszú évek óta tartották, sorban visszaverve az orosz támadásokat. A veszélyes orosz ocseretyinói áttörést még meg lehetett volna állítani a nyugati fegyverekkel felszerelt és jól kiképzett ukrán tartalékok segítségével, de az ukrán vezetés inkább politikai döntést hozott, és ezeket az erőket a kurszki térségben vetették be. Azóta is ott vannak. Katonai szempontból egy brilliánsan kivételezett művelet volt, de stratégiailag egyre inkább hatalmas hibának tűnik.
Az orosz erők egyébként egy év alatt mintegy 35 km-t haladtak előre a donbaszi területeket, és ~2800 km2 területet foglaltak el. A Dnyeperig még ennek a sokszorosa van előttük - 200 km, és a régió legnagyobb erődítményei még az útjukban lesznek, mint Kramatorszk vagy Szlavjanszk. Az orosz Mediazona és Vazsnyije Isztorii szerint a katonai veszteségeket tekintve a 2024-es év lesz a legrosszabb év Oroszország számára. Mégis, Putyin az idei sikerek miatt hitte el, hogy az idő neki kedvez, és akár még nyerhet is.
3. Zaluzsnij leváltása
Ha a kurszki betörés nem bizonyult végül helyes stratégiai döntésnek, akkor Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok februári leváltása még kevésbé volt az. Volodimir Zelenszkij egyrészt meg akart szabadulni a döntéseit kritizáló vagy visszautasító, és tömeges népszerűségnek örvendő tábornoktól, másrészt felelősséget is hárítani próbált a 2023-as, kudarcos ukrán ellentámadás miatt.
Zaluzsnyijjal együtt 16 másik magas rangú katonai parancsnok távozott, köztük két helyettese, a vezérkari főnök és számos más magas rangú tiszt. Közel egy év után kijelenthető, ami már akkor is látható volt: a katonai parancsnokok tömeges cseréje a csapatok tervezésének és irányításának jelentős minőségromlásához vezetett. Az ukrán fegyveres erőknél azóta közép- és alsószinten is valami félrement, és nyoma sincs már annak a közeli, szinte testvéri kapcsolatnak, ami 2022-ben és 2023-ban jellemezte a katonák szerint az ukrán erőket.
4. Sojgu leváltása
Oroszország katonai vezetésében is történt fontos változás 2024-ben: május 12-én Vlagyimir Putyin váratlanul leváltotta Szergej Sojgu védelmi minisztert, aki 12 éven át, 2012 óta töltötte be a pozíciót. Sojgu mellett több mint egy tucat magas rangú katonai vezető is távozott, legalább ötöt korrupciós vádakkal le is tartóztatták. Sojgu helyére egy közgazdász, egy technokrata került Andrej Belouszov személyében. Amennyire Zaluzsnij leváltása katasztrofális következményekkel volt az ukrán műveletek tervezésére és az ukrán fegyveres erők moráljára, annyira bizonyult jó döntésnek Belouszov kinevezése. Belouszov az azóta eltelt több mint fél évben hatékonyabbá tette a védelmi kiadásokat, fellépett a korrupcióval szemben és általánosan a hatékonyság irányába tett fontos lépéseket. 2025-ben az orosz költségvetésben csak a nyílt kiadási sorok alapján a hadsereg és a nemzetbiztonság a költségvetés több mint 40%-át kapja majd. A titkos sorokkal együtt ez akár az orosz jövő évi kiadások felét is kiteheti.
5. Terrormerénylet a Crocus City Hallban
A Crocus City Hall terrortámadás 2024. március 22-én történt a Moszkva melletti Krasznogorszkban található Crocus City Hall rendezvényközpontban. Az elmúlt évtized orosz területen elkövetett leghalálosabb támadásában 145-en vesztették életüket. A tádzsik elkövetők és az Iszlám Állam horaszáni szárnyának a beismerése ellenére Moszkva egy alternatív verziót kreált és Ukrajnát vádolta meg a merénylet támogatásával. Ezt persze azóta sem bizonyították semmivel, és az ígért bizonyítékokból nem lett semmi. Ennek ellenére az orosz propagandának köszönhetően az orosz lakosság több mint fele azóta is azt gondolja, hogy Kijevnek valamilyen köze lehetett a merénylethez.
A háttérben azonban az orosz hatóságok az iszlám vallású bevándorlók ellen fordultak. Azonban a terrorizmus elleni fellépés helyett elsősorban az Oroszországban dolgozó migránsok körülményeit lehetetlenítik el. 2024 tavasza óta egyre gyakrabban hajtanak végre demonstratív razziákat a közép-ázsiai bevándorlókkal szemben: betörnek mecsetekbe, munkásszállókba, piacokra és építkezésekre. Gyakoriak lettek a hatalmi visszaélések, letartóztatások, kiutasítások és a közép-ázsiai bevándorlók megverése. 2024. tavasza óta több, őket negatívan ért törvényt is bevezettek. Az egyik legutolsó ilyen rendelet megtiltotta, hogy a migráns gyerekeket megfelelő orosz nyelvtudás nélkül vegyék fel az iskolákba. Ez viszont a tovább integrációt fogja akadályozni.
A veszély azonban nem hárult el: az orosz területen történő szélsőséges iszlámista merénylet kockázata ma magasabb, mint az elmúlt évtizedben valaha. Crocus City Hall merénylete óta több terrormerénylet és börtönlázadás is történt, elsősorban az orosz kaukázusi térségben.
6. Ukrajna felszabadítja a fekete-tengeri útvonalakat
Ukrajna számára a 2024-es év egyik legfontosabb eredménye volt a fekete-tengeri útvonalak felszabadítása és az orosz fekete-tengeri flotta kiszorítása. Az ukrán gabona az idei évben is zavartalanul export országok irányába tudott haladni, amit Moszkva nem tudta megakadályozni. Az oroszok pedig kénytelenek voltak kivonulni a Fekete-tenger nyugati és középső részeiből, és áttették a krími főhadiszállásaikat és kikötőket Abháziába és Novorosszijszkba.
7. Kurszki betörés
Ukrajna augusztus 6-án történt betörése a kurszki régióban elsősorban azért fontos, mert újabb trendváltást jelentett a háború menetében. 2023-tól kezdve az ukrán drónok rendszeresen támadják az orosz területeket, és gyakran Moszkváig is elérnek. 2024. augusztusától pedig ukrán reguláris erők is jelen vannak immár orosz területeken. Katonailag a kurszki betörés egy brilliánsan végrehajtott akció volt, stratégiailag viszont már jóval kevesebb előnye van. A kezdetben mintegy ezer km2 terület birtoklásából december végére a terület mintegy fele maradt még ukrán kézben. Moszkvának rendkívül kínos az ügy, amely rámutatott az orosz gyengeségekre és az orosz bevethető tartalékok hiányára is (a terület felszabadításához végül észak-koreai katonákat kellett hívni). Ugyanakkor ezeknek a jól kiképzett ukrán erőknek Kijev máshol több hasznát venné, és a kezdeti katonai morálbeli előnyök, amelyekkel a sikeres akció augusztusban járt, azóta elillantak. De ahhoz, hogy egyáltalán legyen utólag is értelme a kurszki betörésnek, a területet meg kell tartani a potenciális tárgyalások megkezdéséig.
8. A drónok harca a légtérben
Az orosz-ukrán háború 2024-ben egyértelműen a drónok háborújává vált. Éves szinten mindkét fél milliós nagyságrendben képes harci drónokat gyártani, amelyekhez azonban az alkatrészek egy része Kínából és a Nyugatról is származik.
Csak az orosz védelmi minisztérium beszámolói szerint az idei évben a nemzetközi jog alapján is elismert orosz területekre több mint 7.000 ukrán drón repült be, vagyis napi 20 dróntámadás. A tényleges mennyiség ennél jóval több lehet. Az ukrán dróntámadások elsődleges célpontjaivá orosz kőolaj feldolgozók és lőszer raktárak lettek. A támadások következtében 2024-ben az orosz kőolaj termékek gyártása 15 százalékkal csökkent. Ez persze nagy károkat okozott az orosz gazdaságnak, de a háború menetében nem zavarta meg Moszkvát.
Annál nagyobb károkat tudtak okozni az oroszok Ukrajnának a levegőben. Bár a drónok gyártásában nagyjából paritásban vannak, de a Kreml a légierővel és a rakétacsapásokkal együtt jóval nagyobb károkat tud okozni Ukrajnának. 2022 októbere óta az oroszok idén taktikát váltottak, és a több célpont között szétszórt támadások helyett, amelyeknek a jelentős részét hatástalanítani tudta az ukrán légvédelem, koncentrált támadással próbálkoztak egy-egy célponttal szemben. Ez már átüttöte az ukrán védelmet, és az ország energiatermelése 2024. közepére a felére esett vissza.
9. Nyugati engedély az orosz területek elleni csapásra és F-16-os repülőgépek érkezése
Előbb júniusban engedélyezték Ukrajna nyugati szövetségesei a nyugati fegyverekkel történő, orosz területekkel szembeni csapások lehetőségét (ebben a nagy hatótávolságú precíziós fegyverek még nem voltak benne), majd novemberben jött az engedély az ATACMS és a Storm Shadow rakéták alkalmazására. Ennek a trendek szempontjából van jelentősége, hiszen a Nyugat szisztematikusan lépte át következmények nélkül azokat a vörösvonalakat, amelyeket Oroszország korábban kijelölt. A nyugati fegyverek alkalmazása persze nehézséget okoz a Kremlnek (nem véletlen, hogy a nagy erőkkel elkezdett harkivi orosz támadás valahol 7-8 kilométerre a határtól el is akadt), de valódi nagy károkat nem tudtak vele okozni. Az engedélyeket hosszú hónapokig tartó vita előzte meg a nyilvánosságban, ami elegendő időt adott Moszkvának a felkészüléshez, és így negligálta a potenciális katonai hatást.
Idén augusztusban kapta meg Ukrajna a régóta ígért F-16-os vadászgépek egy részét. Az Egyesült Államok egyetlen darabot sem adott, a felajánlás Hollandiából, Dániából, Belgiumból és Norvégiából érkezett. Az összes gép 2025 első felére érhet oda feltehetően több mint hetven repülőgép révén. Eddig a várva várt F-16-osok nem okoztak jelentős változásokat a háború menetében, de nem tudjuk, hogy pontosan hány darabbal rendelkezik jelenleg Kijev.
10. Egy új ország, Észak-Korea belépése a háborúba
Megint csak mint trend fontos, miközben a háború menetére maga az esemény (10-12 ezer észak-koreai katona bevetése a kurszki területeknél) nem lesz jelentős hatással. Azonban az észak-koreai reguláris erők belépésével a háború földrajza kiszélesedett: most már nem csak két szembenálló országról és azokat támogató koalícióról vagy partnerekről beszélhetünk, hanem lényegében egy újabb hadviselő félről, amely reguláris katonai erőket küld szövetségese megsegítésére. Innen csak egy karnyújtásnyira kerülünk attól, hogy más ország is csatlakozzon, és megtegye ugyanezt, hiszen a precedens megtörtént. És innentől kezdve sokkal nehezebb lesz adott esetben Minszknek, Oroszország legfontosabb szövetségesének visszautasítani az orosz kéréseket, hiszen egy távoli, és sokkal kevesebb kapcsolattal rendelkező ország (Észak-Korea) megadta azt a segítséget, amit Moszkva kért. Pont a közös Uniós Állam, az Eurázsiai Gazdasági Unió és a katonai szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagja ne tegye meg ugyanezt, amikor megkérik majd rá?
ukrainewar_alsolec_1.jpg

Éppen 3 éve kezdődött az orosz-ukrán háború

Éppen 3 évvel ezelőtt február 24-én kezdődött az orosz-ukrán háború, mely egészen 2014-re tekint vissza előzmények terén, amikor Oroszország lerohanta a Krím félszigetet. Most 3 év után az orosz hadsereg lassú, de folyamatos előretörésben van az 1500 km hosszú frontvonal legtöbb részén és az USA az újonnan megválasztott amerikai elnök Donald Trump vezetésével úgy tűnik nem már támogatja tovább az ukránokat. Az orosz - amerikai béketárgyalásokból pedig ki akarják hagyni az európai államokat és magát Ukrajnát is.

Az ukránok 400 ezres haderővel harcolnak az 1300 km hosszú frontvonalon (miközben teljes hadseregük 900 ezres), az oroszok pedig 700 ezer katonával harcolnak, miközben teljes haderejük 1,5 milliós. 

ukraine_war.jpg

Tarjányi Péter írása, mely FB bejegyzés formájában jelent meg saját oldalán 2025 február 24-én 

3 éve tart az orosz-ukrán háború és a világ döbbenten látja azt, hogy hihetetlen erőfeszítéssel Ukrajna képes volt feltartóztatni, és az ország 82%-át megtartani Oroszországgal szemben…
Bár Moszkva győzelmi ünneplésre készül valójában stratégiai szempontból nem érte el a céljait.
Ukrajna független államként létezik és közel 1 milliós haderővel még mindig képes ellenállni.
Az ukrán nemzet tényleg nemzetté vált és óriási szenvedéseket átélve nem adja meg magát…
Moszkva és Ukrajna között nem lesz béke, talán egy tűzszünet lesz összehozható Washington közreműködésével, amely talán ismétlem talán, befagyasztja a konfliktust…
Moszkvának kell az időnyerés, mert minden oroszbarát véleményformáló kommunikációja ellenére Oroszország IS elfáradt.
Képes folytatni a háborút, de óriási és egyre nagyobb árat fizet Putyin minden megszerzett ukrán négyzetkilométerért…
És igen, Kijev is elfáradt, mert Ukrajna pokoli árat fizetett a függetlenségéért…
Három út lehetséges…
Egy befagyott bármikor újra berobbanható konfliktus, ahol Moszkva és Washington - két új barát - kifosztja Ukrajnát az elkövetkező években miközben utóbbi még jobban felfegyverzi Kijevet amivel talán - ismét talán - visszatartja Moszkvát egy új agressziótól…
A második, hogy Ukrajna Európai segítséggel folytatja az ellenállást és igyekszik egyre nagyobb veszteségeket okozni Moszkvának és egy kedvezőbb tárgyalási pozíciót kivívni magának…Erre a legkisebb az esély…
A harmadik - erre adom a legnagyobb esélyt - egy fura hibrid megoldás amiben Kijev átad valamit az USA-nak / ásványkincseket pl./ és közben a tűzszünetet kihasználva fegyverkezik.
Európa saját katonai fejlesztéseket pörget fel a maga zötyögős módján, és szintén időt nyerve ugyanúgy fegyverkezik mint Ukrajna, miközben együttműködik Kijevvel és felkészül egy amerikai védelem nélküli világra…
Moszkva eközben szintén gőzerővel készül és helyreállítja a haderejét stratégiai partnereivel Kínával, Iránnal és Észak-Koreával…
Puskaporos hordó a köbön…
A valódi megoldást Ukrajna megemelt, folytatódó, folyamatos támogatását a teljes Nyugati tömb oldaláról nagy eséllyel nem fogjuk látni…
Nem akarja Washington, nem akarja Moszkva és Kína, sőt legbelül őszintén Európa nyugati része sem.
Akarják a Balti-államok, Lengyelország és az északiak Finnország, Svédország, Norvégia és természetesen Ukrajna…
Utóbbi országok főleg azért vannak a folytatás mellett, mert nem hisznek Moszkvának hiszen a történelmük során többször megtapasztalták Oroszország simán hazudik és bármilyen megállapodást felrúg ha érdeke úgy kívánja…
Az elkövetkező 15-30 napban látni fogjuk melyik variáció felé halad a világ…
Addig sajnos dörögnek a fegyverek gyilkolják egymást az oroszok és az ukránok.
Sokszor mondtam már a Nyugat nem érti Oroszországot és annak vezetőit.
Nem értik, hogy Putyinék csak az erőből értenek.
Moszkva időt nyer és valójában semmi nem oldódik meg…
Kommunikációban mindenki győz, de valójában mindenki veszít…
Ez az elmúlt 3 év mérlege…
ukrainewar_alsolec_1.jpg

Ezer nap küzdelem

Ukrajna kereken ezer napja áll védekező háborúban a hatalmas orosz hadsereggel szemben, mely 2022 február 24-én kezdte meg támadását az ukránok szuverén országa ellen. Akkoriban nem sokan hittek abban, hogy a Föld első 20 katonailag legerősebb országa között egyáltalán nem is szereplő (ma is csak 18. helyen álló) Ukrajna képes lesz ezer napon át sikeresen védekezni a hatalmas orosz túlerővel szemben (mely több tekintetben legelső a Föld országai között). Mégis így lett és noha a háború jelenlegi szakaszában az orosz hadsereg mindenhol offenzívában van és sikeresen tör előre, valójában még mindig csak csekély részét birtokolja Ulkrajnának. 

ukrajna_war.jpg

A kép forrása: www.rferl.com

Nézzük néhány konkrét számot, hogyan is áll a háború jelenleg, 2024 novemberében:

Ukrajna teljes területének 18%-a áll orosz katonai megszállás alatt. Az oroszok eddig 700 ezer katonát veszítettek hadműveleteik során (felét halottakban). Odaveszett Putyin hadseregének 3500 harckocsija és 7500 páncélozott járműve. Ugyanakkor Ukrajna lakosságának egynegyede külföldre menekült, az ukrán hadsereg veszteségei pedig óriásiak. Mára teljes mértékben az amerikai és európai katonai támogatásoktól függ az ukránok ellenálló-képessége. Minden jel arra utal, hogy Oroszország (melynek gazdasága sokkal erősebb, mint azt 2022 előtt a nyugati elelmzők feltételezték) még évekig képes folytatni a háborút, viszont Ukrajna maximum talán még 1 évig tud kitartani (ha a nyugat továbbra is segíti [ha nem akkor legfeljebb néhány hónapig]). Az oroszok már 580 ezer főre növelték ukrajnai haderejüket és szinte végtelenek a tartalékai élőerőben, ha saját 140 milliós lakossága mellett még Észak-Korea hadseregével is kalkulálhatnak. 

Az is kérdéses, hogy megmarad e az amerikai anyagi támogatás Trump elnöksége alatt Ukrajnának. Jelenleg az USA teljes katonai költségvetésének kb 3-4 százalékát fordítja Ukrajna megsegítésére. Ez így százalékban kevésnek tűnhet ám valójában irdatlan összeg: évi 20-25 milliárd dollár. Egy másik ugyanekkora összeget a Nyugat-európai országok állítanak ki, így együttesen évi 40-50 milliárdra rúg ma Ukrajna éves támogatása az észak-atlanti államok részéről. Rengeteg pénz, de úgy tűnik Putyin országának gazdasága képes lépés tartani vele. (Ami korábban senki nem gondolt volna.) Sőt, jelenleg az orosz katonai budget évi 109 milliárd dollár.

Lehetséges forgatókönyvek:

  • 1.) Oroszország 1 éven belül megszállja Ukrajna teljes területét és betagolja saját birodalmába, majd folytatja  a terjeszkedést a baltikumi kis államok (Észtország, Lettország, Litvánia) megtámadásával. (Utána pedig újabb és újabb Kelet-európai országokat megcélozva, nem törődve azzal, hogy azok nagyrészt NATO tagok.)
  • 2.) Átmeneti béke születik, mely kettéosztja Ukrajnát egy orosz megszállású és egy független Ukrajnára. Az utóbbi nem lehet a NATO tagja.
  • 3.) A háború eszkalálódik és világméretűvé válik a NATO és az Oroszország vezette katonai szövetség között. (Világháborús forgatókönyv.) Ennek két alváltozata van: 3/1: a világháború hagyományos fegyverekkel kezdődik 3/2: a világháború tömegpusztító fegyverekkel veszi kezdetét.

Ha a 3-as változat következik be, akkor sajnos minden ellenkező hír dacára a NATO esélyei nem túl jók, tekintve hogy az orosz-kínai összefogás a stratégiai fegyverek terén igenis fölényben van. De egyelőre a harc még Ukrajnára korlátozódik és az általánis nyugati felgogás szerint:

amíg Oroszország Ukrajnával háborúzik, addig nem Európával vív háborút

Sajnos így áll most a helyzet 1000 nap háború után.

ukrainewar_alsolec_1.jpg

 

 

 

 

A 100 éves Kissinger jóslata a háborúról

Egykoron Henry Kissinger valóban jelentős külpolitikai befolyással bírt az Egyesült Államokban, hiszen 1969 és 1977 között gyakorlatilag ő irányította az USA külügyeit és így magát a hidegháborút is. Előbb nemzetbiztonsági tanácsadó volt 1969 és 1975 között, majd Nixon és Ford külügyminisztere lett 1973 és 1977 között.

kissinger.jpg

Forrás: nypost.com

Mára azonban megöregedett, május 27-én betöltötte a 100-at. Ám éltes kora dacára adnak a szavára. És nemrégiben nyilatkozott is arról, hogy szerinte hogyan ér majd véget az ukrajnai háború:

A konfliktus legvalószínűbb kimenetele az, hogy Ukrajna területi veszteséggel zárja, Oroszország pedig valószínűleg megtarthatja az általa 2022. február előtt birtokolt területeket.

Ehhez hozzáteszi még azt is, hogy szerinte egy teljesen felfegyverzett Ukrajnának a NATO-ban a helye. Nos, reméljük nem válnak be jóslatai. Ha Ukrajna ugyanis NATO tag lesz, akkor a világháború veszélye mindennapos reailtássá válik (bár már most is az, de a nukleáris holokauszt esélye egy ilyen lépés után háromszorosára nő). Az USA mindenesetre jelentősen támogatja Kijevet:

ukrajna_tamogatasok.jpg

Forrás: IWF

A másik probléma: Ukrajna feldarabolása. Ha hivatalosan is kettéosztják a mostani megszállási övezetek mentén (ahogyan már most is ketté van osztva), az állandó feszültségforrás lesz a két ország között.

A legvalószínűbb egy kompromisszum lesz pár éven belül, melyben egyes NATO államok garanciális védelem alá veszik Ukrajnát, nemzetközileg megszabva, hogy nem indíthat támadást területei visszaszerzéséért és ellene sem indulhat offenzíva orosz részről. Befagyott válsággóccá válik vélhetően addig, amíg Oroszországban nem lesz jelentős politikai fordulat (remélhetőleg már Putyin nélkül és a demokrácia irányába). 

ukrainewar_alsolec_1.jpg

 

Ukrajna kitart, de a harc anyagháborúvá változott

Idén februárban volt egy éve annak, hogy az orosz hadsereg lerohanta Ukrajnát és kísérletet tett teljes területének illetve fővárosának elfoglalására. A jogtalan támadást azonban Ukrajna kivédte, majd a NATO államok támogatásával visszatolta az orosz csapatokat nagyvárosai közeléből. A harcok 14 hónap után, most Kelet-Ukrajnában zajlanak, ahol nyugati támogatással nagy ukrán ellentámadás várható.

A nyugati segítség mind pénzben, mind hadianyagban óriási. Ezek nélkül Ukrajna nem tudná tartani állásait. Ma már a vadászgépeket kivéve szinte minden fegyvernemből megtalálható nyugati gyártmány az ukránoknál. Kaptak harckocsikat (igaz, egyelőre közel sem annyit hogy az igazán számítson), rengeteg kézi-fegyvert, páncéltörőt, drón, tüzérségi eszközt, légvédelmi rendszert és egyebet.

ukran_harc.jpg

A kép forrása: news.harvard.edu

Mostanra az ukrajnai háború ugyanolyan anyag- és emberi erőforrás háborúvá változott, mint az első világháború volt 1914 és 1918 között. Orosz és ukrán oldalon is kb 400-500 ezres hadseregek harcolnak egymással, melyek napi szinten használnak el annyi lőszert, mint egy világháborús frontvonal. Az orosz hadsereg folyamatosan szállítja a fegyvereket és lőszert Ukrajnába és a NATO is ugyanígy tesz, a kérdés: melyik oldal bírja tovább. Most az látszik, hogy hadianyag, lőszer és fegyver ellátottság terén kiegyenlített a helyzet, ám az ember-tartalékok terén Oroszország hamarosan nagy válaszút elé érkezik. Már bevetette a bűnözőit, zsoldosait és a FÁK országból is hozatott embereket a szibériaiak mellett már türkméneket, üzbégeket, kazahokat is. A további létszám-növeléshez lassan elkerülhetetlen lesz a 146 milliós Orosz Föderáció mozgósítása. Ha ez bekövetkezik, az Putyin székét ingathatja meg, viszont jelentős orosz sikerekkel kecsegtethet Ukrajnában.

A várható orosz létszámbővítést csak az ukrán hadsereg folyamatos korszerűsítése tudja ellensúlyozni. Vagyis hamarosan (valószínűleg az év második felére) a technika fog majd szemben állni a létszám-fölénnyel. A korszerű fegyverrendszerek fognak megmérkőzni az élőerő-többlettel. Gép kontra ember, haladás kontra hagyományos eszközök küzdelme lesz az ukrajnai háború. De vajon tud annyi korszerű fegyverrendszert és kiképzett katonát felmutatni Ukrajna (és persze a nyugat), mely ellensúlyozhatja a 146 milliós Oroszország kimeríthetetlennek látszó emberanyag tartalékait (már ha tényleg megkezdik a tömeges sorozásokat)?

Sokan találgatják, hogy miként végződhet a háború, noha előre sejthető, hogy Ukrajna felosztásával. Ennek időpontja és a kialakítandó határvonal helyzete kérdéses csupán, illetve az a talány, hogy milyen nemzetközi garancia lesz érvényesíthető az oroszok féken-tartására egy megkötendő békeszerződésben. Na, ez az, ami ma az 1 milliárdos kérdés!

ukrainewar_alsolec.jpg

 

A háborús veszteségek 1 év után

Az ukrajnai háború február 24-én érkezik 1 éves évfordulójához, így időszerű lehet veszteségek terén valamiféle összegzést tenni. Ám minden hír, ami a harcokról tudósít fenntartásokkal kezelendő, hiszen mindkét harcoló fél "kozmetikázza" a veszteség-adatokat, az esetleges kudarcokat jelentéktelennek beállítva a győzelmeket pedig túlhangsúlyozva. Ami az elesettek számát és a kiiktatott harci-eszközök mennyiségét illeti: ezen a téren a legnagyobb az orosz és ukrán oldal kommunikációjában olvasható eltérés.

ukran_agyu.jpg

Az ukránok csak alig 10-13 ezer elesett katonájukat hajlandóak elismerni és az oroszok is hasonlóan képtelen számokat jelentetnek meg. A valóságot senki nem tudja, csak becslések jelennek meg. A brit hírszerzés például 40-60 ezer elesett és további 135-140 ezer eltűnt illetve megsebesült orosz katonáról ír [forrás]. Összesítve 175-200 ezresre becsülve az orosz hadsereg veszteségeit. Az ukrán oldalon a The Guardian kb 40-50 ezer ukrán katona és legalább ugyanennyi civil halálát becsüli [forrás] amely számokhoz természetesen itt is hozzá kell számítani a sebesülteket és eltűnteket. A két oldalon az 50-50 ezer elesett katona mindenesetre objektív számnak tűnik.

Ami jelenleg zajlik Ukrajnában, az egy elszánt orosz támadás Donbasz régióban, mely február első napjaiban indult. Putyin hadseregének veszteségei hatalmasak főleg  Bahmut városánál, melyet a napokban teljesen elfoglalhatnak az oroszok. Mire elérkezik a háború 1 éves évfordulója (február 24) a veszteség-adatok jelentősen megemelkedhetnek, hiszen ezekben a napokban veszíti el mindkét harcoló fél a legtöbb katonáját, a háború első heteit leszámítva.

Ami a harci-eszközökben mérhető veszteségeket illet: Ukrajna 1700 kilőtt és elzsákmányolt orosz harckocsiról "beszél" melyet nagyságrendjét tekintve a nyugati források is elfogadnak. Az ukrán oldalon is ezer körüli a kiiktatott ukrán harckocsik száma. 

Az ukrán polgári lakosság halottakban kifejezett veszteségeiről már esett szó, de ehhez a szörnyű adathoz kb 10-11 millió menekült tragédiája is hozzá számítandó. A háború előtt még 42-43 milliós Ukrajnából ennyien menekültek külföldre egy év alatt. Az ország hadserege jelentős létszám-gondokkal küzd, amit egyre inkább technikai fölénnyel próbál kompenzálni, a nyugattól kérve (és kapva) fejlett felszereléseket.

Az anyagi kár is hatalmas bár Ukrajna legalább 50-60 milliárd dollárnyi pénzügyi - humanitárius, és körülbelül 50 milliárd dollárnyi katonai segítséget kapott (aminek felét az USA biztosította), az országban óvatos becslések szerint is több száz milliárd dollárnyi kár keletkezett. [privatbankar] Oroszország szintén hasonló összegnél tart, ami a háború kiadásokat illeti, eddig a Forbes magazin szerint, a háború egy éve alatt 115 milliárd dollárt költöttek a háborúra. A nagy különbség pusztán az, hogy míg a nyugat részéről vagy fél tucat ország adta össze a pénzt, addig Putyinnak önmaga kellett finanszíroznia mind a 115 milliárd dollárt. A nagy kérdés az: meddig bírja még a világ 10.legnagyobb gazdasága a harc folytatását?

------------------------------------------------------------------

2023 május 02-án az USA -ból érkező katonai, gazdasági és humanitárius segély elérte a 113 milliárd dollárt [Forrás: LINK]

ukrainewar_alsolec.jpg 

 

A harckocsi kérdés Ukrajnában

A harckocsik modern-kori (értds: hidegháború utáni) szerepe erősen megosztja még a katonai szakértőket is. Vannak, akik már "temetik" ezt a fegyvernemet, mondván: a XXI. század hadviselésében a drónok, robot-repülőgépek, rakéták illetve a cyber-technika a kulcsfontosságú és a tankok ideje lejárt. Ezt az álláspontot erősítette a 2020-as kaukázusi háború is, melyben az örmények harckocsikkal az azeriek pedig drónokkal harcoltak. Az összecsapások egyértelműen kihozták a drón-technika fölényét a tankokkal szemben. Aztán jött a 2022-es orosz offenzíva Ukrajna ellen és egy új háború képe rajzolódott ki, melyben a területfoglalások éppen ugyanakkora szerepet kaptak, mint a második világháborúban. Újra előkerült a drón kontra harckocsi vita és eleinte valóban újra úgy nézett ki, hogy a harckocsik szerepe másodlagos lesz, hiszen az ukránok simán kiiktatták az orosz tankokat Javelinekkel és harci-drónokkal. (A háború 1 éve alatt 1500 orosz harckocsit iktattak ki összesen az ukránok) Aztán a háború nyolcadik - kilencedik hónapjára nagyot fordult az ukrajnai fronthelyzet: szeptember - október és november folyamán az ukrán hadsereg elkezdett területeket visszafoglalni az oroszoktól és belekóstolt kicsit abba, hogy ez mennyire nehéz korszerű (vagy bármilyen) páncélosok nélkül. Innentől Zelenszkij napirenden tartotta harckocsik követelését a NATO hatalmaktól. Az angol, amerikai, német és francia vezetők fontolóra kezdték venni az ukránok modern harckocsikkal történő ellátását és a témával párhuzamosan megjelent a vadászgép-kérdés is. (Erről még később ejtünk szót.) 

leopard2_harckocsi.jpg

A Bundeswehr fő harckocsitípusát 1979 -ben állították hadrendbe, leghatékonyabb alváltozata, a 2A7 pedig 2010 óta szolgálja a német hadsereget. Méretei (hossz, szélesség, magasság): 7,7 X 3,7 X 3,  tömeg: 67,5 tonna, elsődleges fegyverzet: 120 mm Rheinmetal L/55, sebesség: 70 km/h, hatótáv: 550 km, motor: 1500 LE (dízel)

A harckocsi-polémia kapcsán több katonai szakértő is kijelentette: valódi terület-foglalásokhoz igenis szükségesek a páncélosok, hiszen egy - egy adott térség katonai birtokbavételéhez a katonáknak fizikai valójukban is a helyszínen kell lenniük. Az oda-juttatásukban pedig nélkülözhetetlenek a harckocsizó egységek. Jelenleg ott tart az ügy, hogy Ukrajna konkrétan megfogalmazta: 300 db modern, nyugati harckocsira van szüksége az oroszok tartós visszaszorításához, míg a nyugat kijelentette: maximum 150-et tud adni, azt is több részletben, elhúzódó átadásokkal és nagyon nehézkesen megoldható szervizeléssel. A Leopard és Abrams harckocsik esetében is igaz ugyanis, hogy bár a tűz-pontosságuk, lövési hatótávolságuk, védettségük és mobilitásuk magasan az orosz harckocsik fölé emeli őket, szerviz igényük, karbantartásra fordítandó idő és ellátmány igényeik is ezzel arányosan magasabbak. Nem lesz tehát gyors és egyszerű a 100-150 nyugati harckocsi Ukrajnába juttatása és folyamatos karbantartása, kiszolgálása. Ennek részletein most kezdtek csak el dolgozni a nyugati szakemberek.

abrams_harckocsi.jpg

Az USA hadseregének fő harckocsitípusa. Legjobbnak tartott M1A2 változatát már 1992 óta gyártják. A TOP 5 legkomolyabb lövegével rendelkezik. A harckocsi méretei (hossz, szélesség, magasság): 7,92 X 3,64 X 2,43  tömeg: 63 tonna, elsődleges fegyverzet: 120 mm M256, sebesség: 72 km/h, hatótáv: 465 km, motor: 1500 LE (gázturbinás)

Miközben a nyugat az Ukrajnának szállítandó harckocsik ügyén "rágódik" Putyin épp a drón-kérdésben látja az új orosz fejlesztési irányt, ráébredve arra, hogy túlságosan is az iráni drón-beszállításokra van ráutalva. A február első hetében indított donbaszi offenzívája mindenesetre nem alakul számára túl sikeresen. Veszteségei hatalmasak, ez már most látszódik. Az elkövetkező hónapokban jelentős fordulatok következhetnek., ha a jelenleg felvetődött négy kérdésre választ kapunk:

1.Mikor, milyen típusokból és mennyi harckocsit kap Ukrajna 2.Adnak e a NATO országok vadászgépeket Ukrajnának 3.Mekkora élőerőt ad az ukrajnai harcokhoz még Putyin, a jelenleg ott harcoló 350-380 ezer orosz katona jelentette haderő megtámogatására. 4.Ez az létszám-kiegészítés okoz e majd belpolitikai válságot Oroszországban?

A vadászgép-kérdés ingoványos talaj a nyugati hatalmak számára, mert olyan lehetőségeket ad az ukránok kezébe, amelyek a háború kiszélesedéséhez vezethetnek. Mi lesz például, ha Ukrajna oroszországi célpontok ellen fordítja a vadászokat és erre Oroszország válaszul európai célpontokat jelöl ki csapásmérő erői számára? Ugyancsak az eszkaláció kérdésköréhez tartozik a moldáviai kérdés. A Dunántúl méretű, kettéosztott törpe-állam ugyanis kulcsfontosságú helyen fekszik és belpolitikailag rendkívül ingatag. Bár jelenleg nyugat-barát a vezetése, bármikor bekövetkezhet egy fordulat, mely Putyin hadserege számára megnyitja az országot, ahonnan jelentős erőkkel lesz támadható Odessza és a Nyugat-ukrajnai régió.

A harckocsi-kérdéshez visszatérve: Ukrajna júniusig valószínűleg használatba veheti majd azt a 100-150 nyugati harckocsit, amit az USA, Kanada, Anglia, Németország és még néhány NATO tagállam felajánlott Zelenszkijnek. Ám előfordulhat, hogy ezek frontra kerülése későn történik meg és Putyin jelenlegi illetve tavaszra tervezett nagy offenzívája (márciusban) áttörést hoz Donbaszban és a déli frontvonalon. Valódi versenyfutás vár tehát a felekre az idővel.

ukrainewar_alsolec.jpg

Az ukrajnai háború az offenzívák küszöbén

A legtöbb szakértő és internetes forrás az Ukrajnában harcoló felek esetében egy-egy nagy offenzíva megindulását prognosztizálja az elkövetkező hetekre, hónapokra. Nógrádi György tavaszra jósol nagy orosz támadást (és Moldavia ügyében is változásokról beszél), míg más szakértők, például Tarjányi Pétert egy még hamarabbi orosz offenzívát sem tart kizártnak. Ami biztosnak tűnik, hogy február 24-én, az ukrajnai háború kereken egy éves megindulásának évfordulóján is elmondható lesz, hogy Oroszország nem tudta megadásra kényszeríteni a kijevi vezetést. Ukrajna népe, vezetése és hadserege kereken 1 esztendeje állja már a sarat a világ második legnagyobb katonai hatalmával szemben és egy harcokban megedződött, több százezres hadsereget tart fegyverben. A nyugati államok, a NATO és az egész euro-atlanti régió támogatja Kijevet és egyedül csak az USA 24 milliárd dollárnyi támogatást adott eddig Ukrajnának.

ukran_tuzerseg.jpg

Ukrán tüzérség Kelet-Donbas régióban. A kép forrása: LINK

A háború jelenleg ott tart, hogy az oroszok, a február 9-én megindított új offenzívájuk keretében - mely a tavaszra várható nagy, általános támadás elôkészítése is leher - már 350 ezer katonával támadják a Dombass régióban a még ukrán kézen lévő övezeteket, településeket, míg Ukrajna hatékonyan védekezik és a Krímhez közeli térségben gyűjt erőket egy esetleges ellentámadásra. Az ukrán hadsereg a nyugattól folyamatosan kap fegyvereket, kiképzőket és pénzt, míg az Ukrajnában harcoló csapattesteket a moszkvai vezetés tartja köldökzsinóron. Az ukránok erőssége eleinte a drón-hadviselés volt, míg mostanra inkább a nyugattól kapott tüzérségük lett a legpusztítóbb (M142 HIMARS) Ezzel szemben az oroszok oldalán van a nagyobb létszám-tartalék, a páncélos-fölény, az erősebb és nagyobb légierő nyújtotta előny és az iráni drónok nagy számában megmutatkozó előnyösebb helyzet. (Az oroszok a háború második szakaszában jöttek rá arra, hogy a jövőben komolyabb ráfordításokat kell tenniük az orosz drón-gyártás fejlesztésére.)

ukraine_fronts2.jpg

A kép forrása: LINK

Egy év után egyértelműnek tekinthető, hogy az ukrajnai háború igazi anyagháborúvá változott (mint az első világháború is több, mint száz esztendővel ezelőtt). A nagyobb felhalmozott hadianyag-mennyiséggel rendelkező (viszont kisebb katonai költségvetésre képes) Oroszország verseng most a valamivel gazdagabb, ám kisebb hadianyag-készleteket nélkülözni tudó NATO-hatalmakkal. A végeredmény egyelőre bizonytalan. Ha a NATO még további egy - másfél évig biztosítani tudja az Ukrajnába irányuló katonai szállítmányok volumenét, akkor Ukrajna képes lesz tartani magát és az orosz hadiipar illetve katonai költségvetés lassú, fokozatos kimerülése lesz várható. Nyilván mindehhez a létszám-kérdés is hozzátehet, hiszen nagy talány, hogy Putyin mekkora élőerőt küldhet anélkül Ukrajnába, hogy odahaza elkerülje a nagyobb társadalmi tiltakozásokat. Ezen a téren nagyon vékony jégen jár ugyanis az orosz vezető.

Ami a frontvonalakat illeti jelenleg a május óta ostromolt, 70 ezer lakosú Bahmut város térségében folynak a legnagyobb harcok. Az oroszok nagyon szeretnék elfoglalni, de az elmúlt 9 hónapban az ukránok ezt mindig megakadályozták. (A brit védelmi minisztérium tweetjén a front-közeli piros kör jelzi Bahmutot.)

ukraine_fronts.jpg

A kép forrása: LINK

A háború 2023 első hónapjaiban várhatóan magasabb fordulatra "kapcsolnak" a felek, mindkét oldal nagyobb élőerőt és katonai felszerelést juttat majd a frontvonalba. Az igazi anyagháború igazából most veszi kezdetét és a "ki adja fel hamarabb játékban" nem csupán Putyin sorsa, de alighanem Európa (és a világ békéje) is terítékre kerül.

ukrainewar_alsolec_1.jpg

süti beállítások módosítása