Egykoron Henry Kissinger valóban jelentős külpolitikai befolyással bírt az Egyesült Államokban, hiszen 1969 és 1977 között gyakorlatilag ő irányította az USA külügyeit és így magát a hidegháborút is. Előbb nemzetbiztonsági tanácsadó volt 1969 és 1975 között, majd Nixon és Ford külügyminisztere lett 1973 és 1977 között.

Forrás: nypost.com

Mára azonban megöregedett, május 27-én betöltötte a 100-at. Ám éltes kora dacára adnak a szavára. És nemrégiben nyilatkozott is arról, hogy szerinte hogyan ér majd véget az ukrajnai háború:

A konfliktus legvalószínűbb kimenetele az, hogy Ukrajna területi veszteséggel zárja, Oroszország pedig valószínűleg megtarthatja az általa 2022. február előtt birtokolt területeket.

Ehhez hozzáteszi még azt is, hogy szerinte egy teljesen felfegyverzett Ukrajnának a NATO-ban a helye. Nos, reméljük nem válnak be jóslatai. Ha Ukrajna ugyanis NATO tag lesz, akkor a világháború veszélye mindennapos reailtássá válik (bár már most is az, de a nukleáris holokauszt esélye egy ilyen lépés után háromszorosára nő). Az USA mindenesetre jelentősen támogatja Kijevet:

Forrás: IWF

A másik probléma: Ukrajna feldarabolása. Ha hivatalosan is kettéosztják a mostani megszállási övezetek mentén (ahogyan már most is ketté van osztva), az állandó feszültségforrás lesz a két ország között.

A legvalószínűbb egy kompromisszum lesz pár éven belül, melyben egyes NATO államok garanciális védelem alá veszik Ukrajnát, nemzetközileg megszabva, hogy nem indíthat támadást területei visszaszerzéséért és ellene sem indulhat offenzíva orosz részről. Befagyott válsággóccá válik vélhetően addig, amíg Oroszországban nem lesz jelentős politikai fordulat (remélhetőleg már Putyin nélkül és a demokrácia irányába). 

Idén februárban volt egy éve annak, hogy az orosz hadsereg lerohanta Ukrajnát és kísérletet tett teljes területének illetve fővárosának elfoglalására. A jogtalan támadást azonban Ukrajna kivédte, majd a NATO államok támogatásával visszatolta az orosz csapatokat nagyvárosai közeléből. A harcok 14 hónap után, most Kelet-Ukrajnában zajlanak, ahol nyugati támogatással nagy ukrán ellentámadás várható.

A nyugati segítség mind pénzben, mind hadianyagban óriási. Ezek nélkül Ukrajna nem tudná tartani állásait. Ma már a vadászgépeket kivéve szinte minden fegyvernemből megtalálható nyugati gyártmány az ukránoknál. Kaptak harckocsikat (igaz, egyelőre közel sem annyit hogy az igazán számítson), rengeteg kézi-fegyvert, páncéltörőt, drón, tüzérségi eszközt, légvédelmi rendszert és egyebet.

A kép forrása: news.harvard.edu

Mostanra az ukrajnai háború ugyanolyan anyag- és emberi erőforrás háborúvá változott, mint az első világháború volt 1914 és 1918 között. Orosz és ukrán oldalon is kb 400-500 ezres hadseregek harcolnak egymással, melyek napi szinten használnak el annyi lőszert, mint egy világháborús frontvonal. Az orosz hadsereg folyamatosan szállítja a fegyvereket és lőszert Ukrajnába és a NATO is ugyanígy tesz, a kérdés: melyik oldal bírja tovább. Most az látszik, hogy hadianyag, lőszer és fegyver ellátottság terén kiegyenlített a helyzet, ám az ember-tartalékok terén Oroszország hamarosan nagy válaszút elé érkezik. Már bevetette a bűnözőit, zsoldosait és a FÁK országból is hozatott embereket a szibériaiak mellett már türkméneket, üzbégeket, kazahokat is. A további létszám-növeléshez lassan elkerülhetetlen lesz a 146 milliós Orosz Föderáció mozgósítása. Ha ez bekövetkezik, az Putyin székét ingathatja meg, viszont jelentős orosz sikerekkel kecsegtethet Ukrajnában.

A várható orosz létszámbővítést csak az ukrán hadsereg folyamatos korszerűsítése tudja ellensúlyozni. Vagyis hamarosan (valószínűleg az év második felére) a technika fog majd szemben állni a létszám-fölénnyel. A korszerű fegyverrendszerek fognak megmérkőzni az élőerő-többlettel. Gép kontra ember, haladás kontra hagyományos eszközök küzdelme lesz az ukrajnai háború. De vajon tud annyi korszerű fegyverrendszert és kiképzett katonát felmutatni Ukrajna (és persze a nyugat), mely ellensúlyozhatja a 146 milliós Oroszország kimeríthetetlennek látszó emberanyag tartalékait (már ha tényleg megkezdik a tömeges sorozásokat)?

Sokan találgatják, hogy miként végződhet a háború, noha előre sejthető, hogy Ukrajna felosztásával. Ennek időpontja és a kialakítandó határvonal helyzete kérdéses csupán, illetve az a talány, hogy milyen nemzetközi garancia lesz érvényesíthető az oroszok féken-tartására egy megkötendő békeszerződésben. Na, ez az, ami ma az 1 milliárdos kérdés!

Az ukrajnai háború február 24-én érkezik 1 éves évfordulójához, így időszerű lehet veszteségek terén valamiféle összegzést tenni. Ám minden hír, ami a harcokról tudósít fenntartásokkal kezelendő, hiszen mindkét harcoló fél "kozmetikázza" a veszteség-adatokat, az esetleges kudarcokat jelentéktelennek beállítva a győzelmeket pedig túlhangsúlyozva. Ami az elesettek számát és a kiiktatott harci-eszközök mennyiségét illeti: ezen a téren a legnagyobb az orosz és ukrán oldal kommunikációjában olvasható eltérés.

Az ukránok csak alig 10-13 ezer elesett katonájukat hajlandóak elismerni és az oroszok is hasonlóan képtelen számokat jelentetnek meg. A valóságot senki nem tudja, csak becslések jelennek meg. A brit hírszerzés például 40-60 ezer elesett és további 135-140 ezer eltűnt illetve megsebesült orosz katonáról ír [forrás]. Összesítve 175-200 ezresre becsülve az orosz hadsereg veszteségeit. Az ukrán oldalon a The Guardian kb 40-50 ezer ukrán katona és legalább ugyanennyi civil halálát becsüli [forrás] amely számokhoz természetesen itt is hozzá kell számítani a sebesülteket és eltűnteket. A két oldalon az 50-50 ezer elesett katona mindenesetre objektív számnak tűnik.

Ami jelenleg zajlik Ukrajnában, az egy elszánt orosz támadás Donbasz régióban, mely február első napjaiban indult. Putyin hadseregének veszteségei hatalmasak főleg  Bahmut városánál, melyet a napokban teljesen elfoglalhatnak az oroszok. Mire elérkezik a háború 1 éves évfordulója (február 24) a veszteség-adatok jelentősen megemelkedhetnek, hiszen ezekben a napokban veszíti el mindkét harcoló fél a legtöbb katonáját, a háború első heteit leszámítva.

Ami a harci-eszközökben mérhető veszteségeket illet: Ukrajna 1700 kilőtt és elzsákmányolt orosz harckocsiról "beszél" melyet nagyságrendjét tekintve a nyugati források is elfogadnak. Az ukrán oldalon is ezer körüli a kiiktatott ukrán harckocsik száma. 

Az ukrán polgári lakosság halottakban kifejezett veszteségeiről már esett szó, de ehhez a szörnyű adathoz kb 10-11 millió menekült tragédiája is hozzá számítandó. A háború előtt még 42-43 milliós Ukrajnából ennyien menekültek külföldre egy év alatt. Az ország hadserege jelentős létszám-gondokkal küzd, amit egyre inkább technikai fölénnyel próbál kompenzálni, a nyugattól kérve (és kapva) fejlett felszereléseket.

Az anyagi kár is hatalmas bár Ukrajna legalább 50-60 milliárd dollárnyi pénzügyi - humanitárius, és körülbelül 50 milliárd dollárnyi katonai segítséget kapott (aminek felét az USA biztosította), az országban óvatos becslések szerint is több száz milliárd dollárnyi kár keletkezett. [privatbankar] Oroszország szintén hasonló összegnél tart, ami a háború kiadásokat illeti, eddig a Forbes magazin szerint, a háború egy éve alatt 115 milliárd dollárt költöttek a háborúra. A nagy különbség pusztán az, hogy míg a nyugat részéről vagy fél tucat ország adta össze a pénzt, addig Putyinnak önmaga kellett finanszíroznia mind a 115 milliárd dollárt. A nagy kérdés az: meddig bírja még a világ 10.legnagyobb gazdasága a harc folytatását?

------------------------------------------------------------------

2023 május 02-án az USA -ból érkező katonai, gazdasági és humanitárius segély elérte a 113 milliárd dollárt [Forrás: LINK]

A harckocsik modern-kori (értds: hidegháború utáni) szerepe erősen megosztja még a katonai szakértőket is. Vannak, akik már "temetik" ezt a fegyvernemet, mondván: a XXI. század hadviselésében a drónok, robot-repülőgépek, rakéták illetve a cyber-technika a kulcsfontosságú és a tankok ideje lejárt. Ezt az álláspontot erősítette a 2020-as kaukázusi háború is, melyben az örmények harckocsikkal az azeriek pedig drónokkal harcoltak. Az összecsapások egyértelműen kihozták a drón-technika fölényét a tankokkal szemben. Aztán jött a 2022-es orosz offenzíva Ukrajna ellen és egy új háború képe rajzolódott ki, melyben a területfoglalások éppen ugyanakkora szerepet kaptak, mint a második világháborúban. Újra előkerült a drón kontra harckocsi vita és eleinte valóban újra úgy nézett ki, hogy a harckocsik szerepe másodlagos lesz, hiszen az ukránok simán kiiktatták az orosz tankokat Javelinekkel és harci-drónokkal. (A háború 1 éve alatt 1500 orosz harckocsit iktattak ki összesen az ukránok) Aztán a háború nyolcadik - kilencedik hónapjára nagyot fordult az ukrajnai fronthelyzet: szeptember - október és november folyamán az ukrán hadsereg elkezdett területeket visszafoglalni az oroszoktól és belekóstolt kicsit abba, hogy ez mennyire nehéz korszerű (vagy bármilyen) páncélosok nélkül. Innentől Zelenszkij napirenden tartotta harckocsik követelését a NATO hatalmaktól. Az angol, amerikai, német és francia vezetők fontolóra kezdték venni az ukránok modern harckocsikkal történő ellátását és a témával párhuzamosan megjelent a vadászgép-kérdés is. (Erről még később ejtünk szót.) 

A Bundeswehr fő harckocsitípusát 1979 -ben állították hadrendbe, leghatékonyabb alváltozata, a 2A7 pedig 2010 óta szolgálja a német hadsereget. Méretei (hossz, szélesség, magasság): 7,7 X 3,7 X 3,  tömeg: 67,5 tonna, elsődleges fegyverzet: 120 mm Rheinmetal L/55, sebesség: 70 km/h, hatótáv: 550 km, motor: 1500 LE (dízel)

A harckocsi-polémia kapcsán több katonai szakértő is kijelentette: valódi terület-foglalásokhoz igenis szükségesek a páncélosok, hiszen egy - egy adott térség katonai birtokbavételéhez a katonáknak fizikai valójukban is a helyszínen kell lenniük. Az oda-juttatásukban pedig nélkülözhetetlenek a harckocsizó egységek. Jelenleg ott tart az ügy, hogy Ukrajna konkrétan megfogalmazta: 300 db modern, nyugati harckocsira van szüksége az oroszok tartós visszaszorításához, míg a nyugat kijelentette: maximum 150-et tud adni, azt is több részletben, elhúzódó átadásokkal és nagyon nehézkesen megoldható szervizeléssel. A Leopard és Abrams harckocsik esetében is igaz ugyanis, hogy bár a tűz-pontosságuk, lövési hatótávolságuk, védettségük és mobilitásuk magasan az orosz harckocsik fölé emeli őket, szerviz igényük, karbantartásra fordítandó idő és ellátmány igényeik is ezzel arányosan magasabbak. Nem lesz tehát gyors és egyszerű a 100-150 nyugati harckocsi Ukrajnába juttatása és folyamatos karbantartása, kiszolgálása. Ennek részletein most kezdtek csak el dolgozni a nyugati szakemberek.

Az USA hadseregének fő harckocsitípusa. Legjobbnak tartott M1A2 változatát már 1992 óta gyártják. A TOP 5 legkomolyabb lövegével rendelkezik. A harckocsi méretei (hossz, szélesség, magasság): 7,92 X 3,64 X 2,43  tömeg: 63 tonna, elsődleges fegyverzet: 120 mm M256, sebesség: 72 km/h, hatótáv: 465 km, motor: 1500 LE (gázturbinás)

Miközben a nyugat az Ukrajnának szállítandó harckocsik ügyén "rágódik" Putyin épp a drón-kérdésben látja az új orosz fejlesztési irányt, ráébredve arra, hogy túlságosan is az iráni drón-beszállításokra van ráutalva. A február első hetében indított donbaszi offenzívája mindenesetre nem alakul számára túl sikeresen. Veszteségei hatalmasak, ez már most látszódik. Az elkövetkező hónapokban jelentős fordulatok következhetnek., ha a jelenleg felvetődött négy kérdésre választ kapunk:

A vadászgép-kérdés ingoványos talaj a nyugati hatalmak számára, mert olyan lehetőségeket ad az ukránok kezébe, amelyek a háború kiszélesedéséhez vezethetnek. Mi lesz például, ha Ukrajna oroszországi célpontok ellen fordítja a vadászokat és erre Oroszország válaszul európai célpontokat jelöl ki csapásmérő erői számára? Ugyancsak az eszkaláció kérdésköréhez tartozik a moldáviai kérdés. A Dunántúl méretű, kettéosztott törpe-állam ugyanis kulcsfontosságú helyen fekszik és belpolitikailag rendkívül ingatag. Bár jelenleg nyugat-barát a vezetése, bármikor bekövetkezhet egy fordulat, mely Putyin hadserege számára megnyitja az országot, ahonnan jelentős erőkkel lesz támadható Odessza és a Nyugat-ukrajnai régió.

A harckocsi-kérdéshez visszatérve: Ukrajna júniusig valószínűleg használatba veheti majd azt a 100-150 nyugati harckocsit, amit az USA, Kanada, Anglia, Németország és még néhány NATO tagállam felajánlott Zelenszkijnek. Ám előfordulhat, hogy ezek frontra kerülése későn történik meg és Putyin jelenlegi illetve tavaszra tervezett nagy offenzívája (márciusban) áttörést hoz Donbaszban és a déli frontvonalon. Valódi versenyfutás vár tehát a felekre az idővel.

A legtöbb szakértő és internetes forrás az Ukrajnában harcoló felek esetében egy-egy nagy offenzíva megindulását prognosztizálja az elkövetkező hetekre, hónapokra. Nógrádi György tavaszra jósol nagy orosz támadást (és Moldavia ügyében is változásokról beszél), míg más szakértők, például Tarjányi Pétert egy még hamarabbi orosz offenzívát sem tart kizártnak. Ami biztosnak tűnik, hogy február 24-én, az ukrajnai háború kereken egy éves megindulásának évfordulóján is elmondható lesz, hogy Oroszország nem tudta megadásra kényszeríteni a kijevi vezetést. Ukrajna népe, vezetése és hadserege kereken 1 esztendeje állja már a sarat a világ második legnagyobb katonai hatalmával szemben és egy harcokban megedződött, több százezres hadsereget tart fegyverben. A nyugati államok, a NATO és az egész euro-atlanti régió támogatja Kijevet és egyedül csak az USA 24 milliárd dollárnyi támogatást adott eddig Ukrajnának.

Ukrán tüzérség Kelet-Donbas régióban. A kép forrása: LINK

A háború jelenleg ott tart, hogy az oroszok, a február 9-én megindított új offenzívájuk keretében - mely a tavaszra várható nagy, általános támadás elôkészítése is leher - már 350 ezer katonával támadják a Dombass régióban a még ukrán kézen lévő övezeteket, településeket, míg Ukrajna hatékonyan védekezik és a Krímhez közeli térségben gyűjt erőket egy esetleges ellentámadásra. Az ukrán hadsereg a nyugattól folyamatosan kap fegyvereket, kiképzőket és pénzt, míg az Ukrajnában harcoló csapattesteket a moszkvai vezetés tartja köldökzsinóron. Az ukránok erőssége eleinte a drón-hadviselés volt, míg mostanra inkább a nyugattól kapott tüzérségük lett a legpusztítóbb (M142 HIMARS) Ezzel szemben az oroszok oldalán van a nagyobb létszám-tartalék, a páncélos-fölény, az erősebb és nagyobb légierő nyújtotta előny és az iráni drónok nagy számában megmutatkozó előnyösebb helyzet. (Az oroszok a háború második szakaszában jöttek rá arra, hogy a jövőben komolyabb ráfordításokat kell tenniük az orosz drón-gyártás fejlesztésére.)

A kép forrása: LINK

Egy év után egyértelműnek tekinthető, hogy az ukrajnai háború igazi anyagháborúvá változott (mint az első világháború is több, mint száz esztendővel ezelőtt). A nagyobb felhalmozott hadianyag-mennyiséggel rendelkező (viszont kisebb katonai költségvetésre képes) Oroszország verseng most a valamivel gazdagabb, ám kisebb hadianyag-készleteket nélkülözni tudó NATO-hatalmakkal. A végeredmény egyelőre bizonytalan. Ha a NATO még további egy - másfél évig biztosítani tudja az Ukrajnába irányuló katonai szállítmányok volumenét, akkor Ukrajna képes lesz tartani magát és az orosz hadiipar illetve katonai költségvetés lassú, fokozatos kimerülése lesz várható. Nyilván mindehhez a létszám-kérdés is hozzátehet, hiszen nagy talány, hogy Putyin mekkora élőerőt küldhet anélkül Ukrajnába, hogy odahaza elkerülje a nagyobb társadalmi tiltakozásokat. Ezen a téren nagyon vékony jégen jár ugyanis az orosz vezető.

Ami a frontvonalakat illeti jelenleg a május óta ostromolt, 70 ezer lakosú Bahmut város térségében folynak a legnagyobb harcok. Az oroszok nagyon szeretnék elfoglalni, de az elmúlt 9 hónapban az ukránok ezt mindig megakadályozták. (A brit védelmi minisztérium tweetjén a front-közeli piros kör jelzi Bahmutot.)

A kép forrása: LINK

A háború 2023 első hónapjaiban várhatóan magasabb fordulatra "kapcsolnak" a felek, mindkét oldal nagyobb élőerőt és katonai felszerelést juttat majd a frontvonalba. Az igazi anyagháború igazából most veszi kezdetét és a "ki adja fel hamarabb játékban" nem csupán Putyin sorsa, de alighanem Európa (és a világ békéje) is terítékre kerül.