Egykoron Henry Kissinger valóban jelentős külpolitikai befolyással bírt az Egyesült Államokban, hiszen 1969 és 1977 között gyakorlatilag ő irányította az USA külügyeit és így magát a hidegháborút is. Előbb nemzetbiztonsági tanácsadó volt 1969 és 1975 között, majd Nixon és Ford külügyminisztere lett 1973 és 1977 között.
Forrás: nypost.com
Mára azonban megöregedett, május 27-én betöltötte a 100-at. Ám éltes kora dacára adnak a szavára. És nemrégiben nyilatkozott is arról, hogy szerinte hogyan ér majd véget az ukrajnai háború:
A konfliktus legvalószínűbb kimenetele az, hogy Ukrajna területi veszteséggel zárja, Oroszország pedig valószínűleg megtarthatja az általa 2022. február előtt birtokolt területeket.
Ehhez hozzáteszi még azt is, hogy szerinte egy teljesen felfegyverzett Ukrajnának a NATO-ban a helye. Nos, reméljük nem válnak be jóslatai. Ha Ukrajna ugyanis NATO tag lesz, akkor a világháború veszélye mindennapos reailtássá válik (bár már most is az, de a nukleáris holokauszt esélye egy ilyen lépés után háromszorosára nő). Az USA mindenesetre jelentősen támogatja Kijevet:
Forrás: IWF
A másik probléma: Ukrajna feldarabolása. Ha hivatalosan is kettéosztják a mostani megszállási övezetek mentén (ahogyan már most is ketté van osztva), az állandó feszültségforrás lesz a két ország között.
A legvalószínűbb egy kompromisszum lesz pár éven belül, melyben egyes NATO államok garanciális védelem alá veszik Ukrajnát, nemzetközileg megszabva, hogy nem indíthat támadást területei visszaszerzéséért és ellene sem indulhat offenzíva orosz részről. Befagyott válsággóccá válik vélhetően addig, amíg Oroszországban nem lesz jelentős politikai fordulat (remélhetőleg már Putyin nélkül és a demokrácia irányába).
